2017. június 4., vasárnap

Szentgyörgyvölgy - Zalalövő

Szakaszleírás
Táv: Szentgyörgyvölgy (146,9 km) - Zalalövő (173,8 km)  26,9 km
Útvonal: Szentgyörgyvölgy - Kógyár - Felsőszenterzsébet - Alsószenterzsébet - Kerkakutas - Pankar-erdő - Pusztaszentpéter - Felsőcsöde - Pacsa-hegy - Zalalövő
Tájegység: Őrség-Göcsej (Zala megye)
Teljesítés ideje: 2017.06.04.
Az idilli környezetben fekvő „Molnár porta” hangulatos vendégházában töltött éjszakánkat követően frissen és kipihenten köszöntöttük a vasárnap reggelt, mely gyönyörű, napsütéses idővel csábított minket kéktúránk mielőbbi folytatására. Mi azonban dacolva a csodálatos és nem mellesleg kellemesen hűvös reggel hívószavával, egészen 7:45-ig toltuk indulásunkat, ugyanis mielőtt végleg búcsút intettünk volna Szentgyörgyvölgy vendégmarasztaló településének, még mindenképp szerettük volna felkeresni helység legfőbb ékkövét, azaz a lebilincselően szép, kazettás mennyezetű református templomot, mely csak 8-kor nyitott (1-3. kép).

Ehhez - a már igen jól ismert úton - újfent végig kellett robognunk a kék jelzésen, egészen az igazolópontként tevékenykedő "Vitéz söröző"-ig, melytől mindössze néhány méterrel, balra fordultunk egy É-felé törő mellékutcába, hogy a helyi TSZ furcsa benyomást keltő kapujával a hátunk mögött (bevallom, minket bizarul az auschwitzi „Arbeit macht frei” feliratú kapura emlékeztetett) lesétáljunk a keskeny út mellett tornyosuló templom büszke, fehér falaig (4-6. kép).

Átlépve a hangulatos parkkal körülölelt, szépen felújított templom küszöbét, ámuldozva néztünk körül a hűvös falak között, ahol nagy meglepetésünkre a helyi hívek már buzgón díszítették, az egyébként önmagában is lélegzetelállító belteret. Ekkor tudatosult csak bennünk, hogy éppen pünkösd napját írjuk, minek apropóján a környékbeli fiatalok konfirmációjára készültek elő ily lelkesen (7-12. kép).


Miután kellő képen kigyönyörködtük magunkat az öreg fakazetták kékben vibráló mennyezete alatt, érzékeny búcsút vettünk a régmúlt eme csodálatos művészi alkotásaitól és a templom lábánál andalgó, keskeny aszfaltútra visszatérve ismét felnyaláboltuk kéktúránk fonalát. Tartva É-i irányunkat ezt követően már csak néhány lépés erejéig élvezhettük Szentgyörgyvölgy vendégszeretetét, ugyanis, amint az utolsó néhány épület is elkopott mellőlünk, hirtelen kiszakadtunk a település ölelő karjai közül (13-15. kép).

A falutól egyre csak távolodó, kopott út kalauzolását követe szélesen elterülő legelők zöld tengerén át törtük magunkat előre a szomszédos Kógyár kőhajításnyira fekvő településére. A rövidke etapon rövidesen egy masszív betonhíd vetődött utunkba, mely áttessékelt minket a Szentgyörgyvölgyi-patak keskeny vízfolyásán, majd a Szentgyörgyvölgy felett őrködő református templom figyelő tekintetét továbbra is magunkon tudva szép komótosan besasszéztunk az előttünk álló, maroknyi épülete közé (16-19. kép).

A Kógyár szellősen sorakozó épületei között suhanó poros úton masírozva elég vegyes benyomást keltett bennünk ez a világtól félrevonult falu, ahol az egykoron dicső pompába feszítő, de mára már az enyészet martalékává vált romos épületek, a velük éles kontrasztban álló, szépen felújított családi házakkal vegyültek (20-22. kép).


Hamarosan...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése